A nácik lehetőségei Orbán bukása után
Az Orbán-rezsim fasizmusépítő projektjében az ideológia ugyanúgy mellékszereplő volt, mint a fasiszták. A lojális fasiszta szatellit-pártok – a Jobbik, majd a „mihazánk” – segítettek elbábozni a demokráciát, és időnként a Fidesz ökleként funkcionáltak. A kisebb nyilas-náci csoportok meg a számukra kijelölt politikai homokozóban játszhattak mozgalmasdit. Nyíltan náciskodni moderáltan lehetett, a februári „kitörés-túrán”, homofób és antikommunista díszletek (október 23.) közt, de a négy fal között időnként hatósági kontroll mellett – mint a Damjanich utca 56 alatti náci bolt koncertjein, vagy egyéb náci koncerteken -, vagy anélkül – pl. a „becsület-napi” nyilas nagygyűlésen a Magyarok Világszövetségének Semmelweis utcai székházában – nyugodtan összegyűlhettek. Megfélemlítő, néhány fős járőrözéseiket nem akadályozták, sportnapokat, katonai kiképzéseket tarthattak, és az uszító náci propagandát sem gátolta az állam. Különösen azért sem, mert ez sok esetben megkülönböztethetetlen volt a kormánypropagandától. A NER bukásával megváltozott a helyzet, és a nácik még keresik a helyüket. Ambícióik nagyobbak a lehetőségeiknél.
A legális fasiszta párt szavazótábora nem nőtt számottevően. A Fidesz szétesésével ez változhat. A fasizmusra nyitott nyárspolgárok véglegesen fasisztává válását tárt karokkal várja a nemzetiszocializmus irányába tájékozódó párt, de valószínűleg nem lesz jelentős bővülés. Miközben a társadalom egy része sok fasiszta ideológiai elemet elfogad – idegenellenesség, rasszizmus, antiszemitizmus -, maguk a fasiszták kifejezetten népszerűtlenek. Ez nem is csoda. Novákot elég nehéz a kurucinfó főszerkesztőjénél nagyobb hatalmi helyzetben elképzelni, és „Toroczkai” még falusi polgármesterként is túl magas pozícióban volt adottságaihoz képest. Semmi esélye, hogy tömegpárttá, netán hatalmi váltópárttá váljanak. Ezt sem a szubjektív, sem az objektív, történelmi feltételek nem teszik lehetővé.
A náci-nyilas csoportok szintén mérvadó pozíciót néztek ki maguknak. Ahogy a Fidesz helyén keletkező űrt a „mihazánk” szeretné betölteni, a nácik úgy szeretnének a „mihazánk” korábbi helyére kerülni. Egyelőre még szó sincs pártalapításról, hiszen a „mihazánk” az állami támogatásból jócskán juttat nekik. Inkább az ideológiai mezőt szeretnék náci irányba elhúzni. Bekerülnek a rohamosan fogyó fideszes médiába, elárvult szélsőjobboldali ideológusok tűnnek fel a társaságukban – mint pl. Békés Márton, akinek hamarosan új munkahely után kell nézni a Terror háza helyett. Az egyéb tevékenységük láthatóan kevés embert vonz. Az évi egy-két egyenruhás masírozás, meg a közös edzőteremlátogatás és erdei túra, kiegészítve az intellektuálisan nem túl jól eleresztett náci ideológusok unalmas előadásaival nem túl vonzó politikai aktivitás. Ezért szükséges, hogy valami mozgalmi jövőképet tudjanak felmutatni.
A nácik arra számítanak, hogy megnő előttük a politikai tér, és idővel, a kormány támogatásának általuk remélt csökkenésével lesznek rájuk kíváncsi ellenzékiek. Ez még hosszú távon is kérdéses, de rövid távon egészen biztosan nem így van. Az Orbán-rezsim jelentette anyagi és erkölcsi támogatásnak vége. A „mihazánk” el van foglalva saját maga védelmével: a Fidesz eltűntével előkerültek az árnyékból, és így sokkal feltűnőbb egy fasiszta párt parlamenti jelenléte. Az állami források, amelyekből a náci fedőszervezetek is jócskán részesültek, megszűnnek. A Moys-féle médiacég szerződését az állami tv felbontotta, így remélhetőleg a februári „kitörés-túra” anyagi háttere is megrendül. Az eddigi politikai támogatás egész biztosan megszűnt, így a társadalmi tiltakozás el tudja érni a náci túra megszűnését. Ez jelentős siker lenne a náci-dicsőítés elleni küzdelemben.
Az egyéb náci rendezvények, koncertek, boltok folyamatos monitorozásával, nyilvánosságra hozásával a szabadabbá vált légkörben a társadalom antifasiszta önvédelme felerősíthető. Váljon általánossá, hogy senki sem ad teret a náciknak! Sem a klubok, mint a Barba Negra, a soproni Hangár vagy a tatabányai Roxxy, sem a táborok, mint a bodajki tábor, sem intézmények, mint a szentesi Pollák technikum, sem senki más.
Az állam fasizálódása megállt, de a nácik itt maradtak. Egy percre sem szabad őket szem elől téveszteni, és minden szükséges eszközzel küzdeni kel ellenük. Soha többé fasizmust!