Hamvas Béla a fasisztákról: „Régebben, még Hitlerék alatt egy német funkcionáriussal az uszodában tanulságos beszélgetésem volt. Azt kérdeztem tőle: Ön fasiszta? Az vagyok, válaszolta a kelleténél biztosabban. Mindjárt tudtam, hogy baj van. Én ugyanis már akkor azon az állásponton voltam, hogy fasiszta nincs. Ez csak olyan történeti érdekesség. Mondja uram, szóltam, ön akkor is fasiszta, ha egy perc múlva a medencébe ugrik? Fejét felkapta és gyorsan felelt: Of course. Ön, kérem, akkor is fasiszta, ha babájával együtt van? Ingadozik. Akkor is fasiszta, ha ebédel? Hallgat. Akkor is fasiszta, ha alszik? Maga elé néz és vár. Én is várok. Aztán egyszerre magyarázni kezd. Ne fáradjon, mondom neki. Amit ön el akar beszélni, rendkívül érdekes lehet és látatlanban meg is vagyok győződve arról, hogy érdekes. Pillanatnyilag azonban én arra vagyok kíváncsi, vajon ön elemi élettevékenységeiben lényegesen más ember, mint a többi, vagy pedig ha eszik, vagy alszik, vagy babájával van, vagy itt a medencében úszkál, vagy engedelemmel szólva, ha ön magányos perceiben a klozeten ül és kakál, vajon ön pontosan úgy viselkedik-e, mint más ember. A funkcionárius egy oktávval magasabban kezdi. Köszönöm, szólok. Én tudom, hogy ön mit akar mondani. Ehelyett én azt kérdem: mikor fasiszta ön? Megmondom. Ön akkor fasiszta, ha fél. Ha védekezik. Ön tulajdonképpen politikai üldözött és igazságait magyarázza. Most mellékes, hogy ebben a percben felül van. Erre meghökken és dadog. Nincs egyéb közölnivalóm, szólok. Ön elég intelligens ember, erről meg vagyok győződve. Éppen ezért kizártnak tartom, hogy olyan korlátolt legyen, hogy elhiggye azt, amit mond. Ön ezt megtévesztésül mondja, hogy bizonyos látszatot fenntartson. Az ilyesmi érdekes dolog, de semmiféle jelentősége nincs. Miért degradálja magát ilyen hazugsággal? Szüksége van rá megélhetése szempontjából? Ebben az esetben hazudozásait elnézném önnek, de akkor is figyelmeztetném, hogy kár magát kompromittálnia. A realitást becsapni nem lehet. Sokan megpróbálták, senkinek sem sikerült.”

FEDERICO FINCHELSTEIN: FASISZTA HAZUGSÁGOK

Federico Finchelstein: Fasiszta hazugságok című könyve 2020-ban jelent meg magyarul.

„A fasizmus történetének egyik legfontosabb tanulsága, hogy a rasszista hazugságok szélsőséges, politikai motivációjú erőszakhoz vezetnek. E konklúzió ma, amikor ismét a hazugságok uralják a politikát, minden eddiginél nagyobb jelentőséget nyer. Ha meg akarjuk érteni aggasztó jelenünket, tanulmányoznunk kell a múlt fasiszta ideológusait: hogyan és miért vezetett retorikájuk a holokauszthoz, a háborúhoz, a pusztuláshoz.”

„A fasiszták jellemzően letagadják nézeteiket, és ami rájuk és saját totalitáriánus politikájukra jellemző, azt az ellenségnek tulajdonítják.”

„… az embernek fel kell ismernie a hazugságokat, de nem engedheti meg magának, hogy ne vegyen róluk tudomást az általuk inspirált erőszakos cselekmények vizsgálatakor.”

„A fasizmus új korszakot, új világrendet kívánt teremteni a kis lépésekben fokozott szélsőséges, politikailag motivált erőszakkal és háborús hangulattal.”

A fasiszták szerint a vezérnek mindig igaza van. Aki bírálja a vezért, az az igazság ellensége.

’…a fasizmus olyan mitikus mozgalom, amely az igazságot nem megmutathatósága, hanem a benne való hit útján értelmezi, vagyis tudományellenes.”

Jorge Luis Borges, a híres író szerint: „a náci ideológia nevében csak hazudni, ölni, vért ontani lehet, képtelenség bármiféle pozitív kimenetelt várni tőle”, továbbá „a fasizmus a tudás pusztulásához vezet, megnyitja az utat a világ minden könyvének halálához.”

„A fasiszták szentül hitték, hogy hazugságaik egy mélyebben rejlő igazság bizonyítékai. A valódi bizonyítékokat elutasították, és helyükbe a vezetőikbe és az általuk védelmezett totalitáriánus ideológiába vetett megingathatatlan, szinte vallásos hit lépett. A vezér és az ideológia számukra bizonyította, hogy amit ezek jelentenek, az valami abszolút igazság. A fasiszták nem pusztán cinikus hazudozók voltak – maguk is hinni akartak, és hittek is a hazugságokban.”

„Amit az antifasiszták egyszerűen kíméletlen fasiszta diktatúrának láttak, az sok fasiszta meggyőződése szerint nem volt más, mint az egyetlen igazi demokrácia. Ez természetesen hazugság.”

„A fasiszta korporatizmus semmiféle demokratikus vonással nem bírt. Alapvetően egyetlen személy uralkodott, mindenki másnak engedelmeskednie kellett.”

„A fasiszták a világon mindenütt a dekadenciával azonosították a létező liberális demokráciákat, és bizonyosak voltak benne, hogy ezek akarva-akaratlanul a kommunizmus útját egyengetik.”

„Miért akarják a populista vezérek megbocsátani, eltorzítani vagy eljelentékteleníteni a nácizmus és a fasizmus valódi történetét? Mivel ők maguk is a fasiszta ideológia, retorika és taktika eszközeihez folyamodnak, semlegesíteniük kell ezt a történetet, hogy saját politikájukat normalizálhassák. A fasizmus történetének revideálása történelmi helyett mitikussá teszi azt, és azt sugallja, a múltbéli fasizmus nem is volt olyan rossz – vagy nem is volt fasizmus egyáltalán. Ez természetesen hazugság.”

„A Bolsonaróhoz, Orbánhoz, Trumphoz vagy Salvinihez hasonló populisták diszkriminatív, erőszakos politikát folytatnak, amivel csak az egyenlőtlenségeket növelik. Egyelőre azonban nem szakítottak végleg a demokráciával. Demokráciaellenes lépéseik leginkább szimbolikusak…” „… de ezek a politikusok egyre szélsőségesebb mitikus hazugságokat vetnek be…”

A FASIZMUSRA NYITOTT EMBEREK

A szervezett neonácik nem jelentenek igazi veszélyt: néhány száz, legfeljebb egy-két ezer vérre szomjazó ember nem képes hatással lenni egy társadalomra. Viszont van egy nagyobb hátországuk: a fasizmusra nyitott emberek százezres tábora. Ezek az elkeseredett és megfélemlített, zavaros fejű nyárspolgárok folyamatosan kapják a szellemi muníciót a lakájmédia uszító propagandistáitól, a kormánypárti, úgynevezett „újságíróktól”.

Mi jellemzi a fasizmusra nyitott embereket?

-vonzódnak a diktatórikus kormányzáshoz: szeretik az erős államot, tetszik nekik a „kemény kéz” politikája. Szigorúbb törvényeket, több rendőrt, több börtönt akarnak. -antiszemitizmus, és annak mai formája, az összeesküvés-elméletek. Fantáziálás nemzetközi összeesküvésről, „világuralmi törekvésekről”, „háttérhatalomról”.

-idegengyűlölet, rasszizmus. Ezek a mai kormánypropaganda központi elemei, a menekültellenes uszítás mellett egyre hangsúlyosabb a cigányellenesség.

-sovinizmus: szomszédos népek lenézése, nacionalizmus, „nemzeti öntudat”

-a történelem revíziója, a náci rémtettek elbagatellizálása: népirtás tagadása, háborús bűnösök felmentése, egyéb történelemhamisítás (lásd:nagy-magyar mítoszok). A náci hadseregek katonái a szemükben „hősök”.

-a társadalmi szolidaritás tagadása: szegényellenesség, a rendszer által termelt nyomor áldozatainak lenézése, hibáztatása. Lefelé taposni (és felfelé nyalni…)

Mindnyájan ismerünk ilyen embereket a környezetünkben. Meg kell akadályozni, hogy az ilyen emberek, az ilyen vélemények hangadóvá váljanak!

A fasizmus úgy állítja be magát, mintha valóságos problémákra reagálna, de a hazug kérdésekre nem születhetnek igaz válaszok.

-a diktatúra nem fog jólétet teremteni

-a nemzeti ideológiával a kizsákmányolt osztályt akarják megosztani, így akarják megakadályozni a nemzetközi összefogást a rendszer ellen

-a háborút és a háborús bűnöket a kapitalizmus hozza létre, többek között a nacionalizmus segítségével

-a tőkéseket a tőke törvényei irányítják, nem létezik semmiféle „faji alapú irányító testület”

-nincsenek idegenek, nincsenek alacsonyabbrendű fajok, az elnyomás és kizsákmányolás bőrszíntől függetlenül sújt mindnyájunkat

-ha utálod a szegényeket az nem fog téged megvédeni attól, hogy te is elszegényedj.

Ne dőlj be a fasiszta propagandának! A „nemzet” és a „faj” védői mindnyájunk ellenségei!