Antifa Budapest

Category: fasizmus

Ida Wells

Investigative journalist, sociologist, educator

My podcast on InternetArchive
My events on Gancio
My video channel
Ida on wikipedia

  • Fasiszták Magyarországon

    A fasiszták folyton rendről és fegyelemről beszélnek, többnyire habzó szájjal.

    A különféle paramilitáris csoportok, maffiamódszerekkel működő verőemberek – „betyársereg”, „magyar-önvédelmi-mozgalom”, „bűnvadászok” -, akik a „mihazánk” párttal szoros együttműködésben folytatnak önbíráskodást és megfélemlítést, senkinek a biztonságérzetét nem növelik, sőt, pont ellenkezőleg. Az egyenruhás fasiszták masírozásának célja a félelemkeltés. A fasiszta vezérek erőszakot hirdetnek, világosan megmutatják, hogy milyen rendet szeretnének: a korlátlan állami terror rendjét, a börtönök, a deportálások rendjét, az általános félelem „rendjét”.

    2025. szeptember 13-án Szolnokon sorakozott fel néhány száz ember, ahol a pártvezér szónokolt. A tüntetés előzménye, hogy az állami sajtó hecckampányt indított a városi közbiztonság hiányára hivatkozva. Régi módszer, hogy ahol nem kormánypárti a polgármester, ott igyekeznek ellene hangolni a közvéleményt. A fasiszták vették az adást, tüntetést hirdettek Szolnokra. A nyilvánvalóan provokatív célú, a közbiztonságot egyértelműen veszélyeztető menetelést nem engedélyezték nekik, csak a belvárosi felsorakozást, de ezt a fasiszták már úgy adták tovább, hogy „betiltották” a tüntetésüket. Szolnokon a 2024-es önkormányzati választáson mintegy 1100-an szavaztak a „mihazánk” jelöltjeire – többségük el sem jött erre a pártrendezvényre.

    A vezér élesen rasszista szónoklatot tartott, határt vonva a romák és a nem-cigány magyarok között, mintha a cigányság nem a magyarság része lenne. Ez a náci fajelmélet, ami szerint születési alapon el lehetne különíteni az egyes népcsoportokat.

    Néhány gondolat a beszédéből: „földön láncon lesznek végighúzva” a „mocskos bandák”, bizonyos embereket „végleg kivon a magyar társadalomból”, „bármilyen eszközzel arra kell törekedni, hogy meg kell semmisíteni azt”, aki szerinte veszélyt jelent. Bár most még „minden erőmet össze kellett szednem, hogy ne kelljen berúgnom ezt az ajtót”, de sejtette, hogy a jövőben nem lesz ilyen visszafogott, hiszen látja a célt, hogy „végre irányítsuk Magyarországot.” Igaz, ehhez az kéne hogy milliók álljanak mögéjük – 2022-ben háromszázezer szavazatot kaptak. A fasiszták érzékeny lelkű emberek. A pártvezér a legnagyobb netes újság beszámolója szerint duzzogva hiányolta az „országos sajtót”.

    Semmi esélyt a fasisztáknak!

  • Magyarország – úton a fasizmus felé? (2019)

    MAGYARORSZÁG – ÚTON A FASIZMUS FELÉ? –9. MAI 2019

    (auch in deutsch)

    Kelet-Európában – és a világ többi perifériás, félperifériás régiójában – a kapitalizmus árutermelő rendszerét hosszú távon csak autoriter eszközökkel lehet irányítani. A liberális demokrácia a centrum-országok luxusa. Magyarországon a 20. század óta a tekintélyuralmi, demokratikus úton leválthatatlan kormányzatokat csak rövid időre váltotta fel polgári demokrácia. A legutóbbi ilyen időszak volt a leghosszabb, 1990-től húsz éven át. 2010-ben a Fidesz nagy fölénnyel megnyerte a választásokat, és azóta fokozatosan lebontja a jogállami intézményeket, így gondoskodva arról, hogy négyévente állandóan győzzön. Az ellenzéket szétzüllesztették. A Jobbik, a fasiszta párt kívülről támogatta ezt a politikát. Viszont amikor a Jobbik is részt kért a hatalomból, akkor a kormány őket is felmorzsolta, így a párt, ami egy éve még a legerősebb ellenzéki párt volt, ma már a feloszlás szélén áll. A Fideszt nem lehet jobbról előzni. A hagyományos fasiszta ideológiai elemek közül a legtöbbet a kormánypolitika részévé tették. Ellenség az idegen, a „migráns”, a nemzetközi finánctőke – vagyis alig kódoltan „a zsidó” -, a független entellectuel, a szomszédos népek, az EU, a legszegényebbek, kimondatlanul a romák, és persze a drogosok, melegek, ateisták, kommunisták. Cél a munkaalapú, tiszta magyar, keresztény társadalom. A 2019-es kormányprogram minden nőnek négy gyerek szülését irányozza elő, persze főleg a jól kereső, „rendes magyar” nőknek. A Fidesz gazdaságpolitikája alapvetően neoliberális. Az állami támogatásokból egyre kevesebb jut a többségnek, viszont a jóval az átlagfizetés[1] felett kereső 10-20 % folyamatosan egyre nagyobb juttatásban részesül.

    Magyarországon nincs nyílt diktatúra, ez még nem fasizmus, viszont egy bebetonozott autoriter rendszer. A hagyományos média 90%-a állami felügyelet alatt áll,egyedül az internet még viszonylag szabad. A bírói függetlenség megszüntetése a gazdasági bűncselekmények esetében szembetűnő. Orbán Viktor és családja strómanjai révén az ország leggazdagabb emberévé vált. A gazdasági környezet kedvező, az európai uniós támogatások, az országba települt német autógyárak – amelyek hatalmas adókedvezményeket kapnak – révén futja béremelésekre. A kivándorlás – már a lakosság 5%-a él Nyugat-Európában – miatt alig van munkanélküliség. Az állami propaganda erős és durva. A menekültek vagy Soros György[2], illetve mindenfajta ellenzékiség elleni folyamatos kampány teljesen náci szellemiségű.

    A magyarországi jobboldal jobbra teljesen nyitott. A kormány szellemi hátországában otthonra találnak az alt-right, vagy a történelmi revizionizmus mindenféle képviselői. A mérsékelt jobboldal Magyarországon baloldalinak számít. A társadalmat mélyen átitatja a cigányellenes rasszizmus, és a xenofób kormánypropaganda hatására a migránsellenesség. A nemzeti romantika, a „nemzeti rock” széles támogatottsággal bír, különösen a fiatalok körében. A „nemzeti rock” gyűjtőfogalmába beleférnek a „szelíd” irredenta bandák, akik falusi bálok fő fellépői, de a nyílt náci zenekarok is. Közöttük nincs éles határ.

    Ennek ellenére a szervezett neonáci csoportok taglétszáma nem jelentős, legfeljebb néhány ezer ember. Évente egyszer, februárban utcai demonstrációt tartanak a „Becsület napján”, emlékezve a német és magyar fasiszta csapatok 1945-ös kitörési kísérletére a körbezárt Budapestről. A nemzetközi részvétellel tartott demonstráció többnyire közterületen zajlik. 2019-ben mintegy négyszáz résztvevő volt, de az este indult emléktúrán két-háromezer fő vett részt, közülük sokan németek. A résztvevők háborítatlanul masírozhatnak SS-egyenruhában, vagy akár horogkeresztes zászlóval.

    A nyíltan náci csoportok taglétszáma kicsi, néhány tucat fő. Ennél nagyobb a Jobbik mozgalmi szárnyának tekinthető, egyenruhás, náci szimbolikájú csoportok bázisa – Betyársereg, 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Légió Hungária. Ezek a csoportok egészen mostanáig a Jobbikhoz kötődtek, de a párt a 2018-as választások előtt megpróbált mérsékelt centrumpárttá változni. Ez nem járt sikerrel. A Fidesz, mivel konkurenciát látott benne, durva lejárató kampányba kezdett ellene: a kormánymédia folyamatosan náci váddal illeti a korábbi szövetségest.[3] A Jobbik egy része kivált, és lojális ellenzéki pártot alapított[4], főleg a radikális tagokból, de a fasiszta bázis még nem állt teljesen mögéjük. A párt egyik vezetője 2018 decemberében a Betyársereg bevetésével fenyegette meg a munkajogi törvény szigorítása ellen tüntető munkásokat, de a paramilitáris náci csoport ezt nem vállalta. Az aktív tagság, a közeli szimpatizánsi kör ezeknél a csoportoknál több száz főre tehető.

    A legnagyobb probléma az, hogy a közvélemény nem utasítja el a náci jelenségeket. Általános a közöny. A többség számára az antifasizmus extrém ideológiának számít. A liberális, polgári középosztály egyenlőségjelet tesz a bal és jobboldali radikalizmus közé. Nem szeretik a nácikat, de gyakrabban beszélnek a „kommunizmus szörnyűségeiről”. Az ellenzéki politikusok elfogadják a migránsellenes uszítást, jelentős csoportjaik a 2018-as választások előtt a Jobbikkal való összefogásra buzdítottak. Jelenleg az ellenzéki tüntetéseken egymás mellett lobog a „szocialista” párt és a Jobbik zászlaja.

    Az antifasizmus kis létszámú szubkultúra. A legaktívabb az autonóm antifasiszta mozgalom, akik évtizede szervezik a „Becsület napi” antifasiszta demonstrációt. 2019-ben mintegy kétszázan vettek részt a tüntetésen, évek óta ez volt a legnagyobb ilyen rendezvény. Az underground szubkultúrákban jelen van az antifasizmus, de itt is a politikai közöny a jellemző, például gyakran értetlenség övezi a nácikat is beengedő klubok elleni bojkott-felhívásokat.

    Az utóbbi időben mintha pozitív változások indultak volna. A rendszer egyre diktatórikusabb, a propaganda náci elemei egyre szembetűnőbbek – ez mindenképpen felkelti az antifasizmus iránti érdeklődést. Az autonóm antifa az antifasizmust összeköti az antikapitalizmussal: a fasizmus csak egy a kapitalista politikai modellek közül. Jelenleg fasizálódás zajlik, és nem csak a periférián, de a centrum-országokban is gyengül a polgári demokrácia legitimitása. Az EU a tőke egyesülése, és nem fogja megállítani az orbáni rendszert. Le kell számolni a liberális vagy szociáldemokrata illúziókkal, a kapitalizmust nem lehet „emberarcúvá” formálni. A rendszer barbarizálódása tovább folytatódik. A tőke általános értékesülési válságának megoldási kísérlete az Orbán-féle, prefasiszta politikusok erősödése. Az autonóm antifa egyszerre törekszik az ellenzéki, Orbán-ellenes mozgalmakba bevinni az antifasizmust, ugyanakkor az antifasizmust kibővíteni, általános antikapitalista irányba.

    Orbán a fasizmus 21. századi történek tipikus figurája. Még nem náci, de hatalma érdekében átvesz bizonyos módszereket a klasszikus fasizmustól – például a propagandában, a bázis folyamatos mozgósításában a „közös ellenség” ellen. Nem alkalmaz nyílt, terrorisztikus államterrort, mert nincs rá szüksége, hatalmát a kiüresedett demokratikus díszletek között is fenn tudja tartani. A neonáci csoportok nem válnak tömegmozgalommá, de tagjai beépülhetnek az állami intézményekbe. A fasizmus szellemi bázisa kormányzati támogatással erősödik, miközben a független, kritikai gondolkodás egyre jobban kiszorul a nyilvánosságból. A társadalmi szolidaritás eszméje felkerült az üldözendő gondolatok listájára. A kapitalizmus strukturális válsága újra reális alternatívává tette a fasiszta válságkezelést.

    Ugyanakkor a kormány szélsőjobboldali karakterének erősödése egyre nyilvánvalóbbá teszi hogy „tőke és fasizmus jegyesek”[5]. A diktatúraellenes mozgalom számára logikus, hogy nemcsak antifasiszta, de antikapitalista irányba is tájékozódjon. A kétezres évek elején a fasiszta mozgalom lázadó imídzset öltött magára, ezzel tudott széles bázist kiépíteni, főleg a fiatalok körében. Itt az idő a fasiszta „lázadás” leleplezésére, és helyette a valódi rendszerellenes lázadás zászlaját magasra emelni.

    [1] A nettó átlagfizetés 650 euro/hó, de ez azt jelenti, hogy a dolgozók 70%-a kevesebbet keres az átlagnál. A lakosság 25%-a nyugdíjas, az átlagnyugdíj 400 euro.

    [2] Soros maga az ördög. Ő egy személyben megtestesíti a régi antiszemita toposz figuráját, „a zsidót”. Egyszerre kapitalista, és liberális elvei miatt „kommunista” is. Orbán, akárcsak régen a nácik, antikapitalistának hazudja magát, de valójában antikommunista.

    [3] Egyébként joggal, a Jobbik vezére, Schneider Tamás húsz éve még Roy néven náci-skin kisführer volt.

    [4] Mi Hazánk Mozgalom

    [5] József Attila (1905-1937), az egyik legismertebb – amúgy kommunista – magyar költő híres verse.

    UNGARN – AUF DEM WEG ZUM FASCHISMUS? – 2019. Mai.

    In Osteuropa – und den anderen peripheren und semiperipheren Regionen der Welt – kann das warenproduzierende System des Kapitalismus langfristig nur mit autoritären Mitteln gelenkt werden. Die liberale Demokratie ist ein Luxus der Länder des Zentrums. In Ungarn hat seit dem 20. Jahrhundert die bürgerliche Demokratie autoritäre, auf demokratischem Weg nicht abwählbare Regierungen nur für eine kurze Zeit abgelöst. Die letzte solche Phase war die längste, sie dauerte von 1990 an 20 Jahre.

    Im Jahr 2010 gewann die Partei Fidesz mit einer großen Mehrheit die Wahlen, seither baut sie sukzessive rechtsstaatliche Institutionen ab um abzusichern, dass sie alle vier Jahre gewinnen wird. Die Opposition lässt man dahin vegetieren. Jobbik, die faschistische Partei, hat diese Politik von außen unterstützt. Als sie allerdings etwas von der Macht abhaben wollte, wurde auch sie von der Regierung zersetzt. So steht die Partei, die vor einem Jahr noch die stärkste Oppositionspartei gewesen ist, heute kurz vor der Auflösung.

    Fidesz kann nicht von rechts überholt werden. Von den traditionellen Elementen der faschistischen Ideologie wurden von ihr die meisten in die Regierungspolitik miteinbezogen. Feind ist der oder das Fremde, der »Migrant«, das internationale Finanzkapital – das bedeutet in Ungarn kaum verhüllt der »Jude« –, der unabhängige Intellektuelle, die Nachbarstaaten, die EU, die Ärmsten, unausgesprochen die Roma, und natürlich Drogenabhängige, Schwule, Atheisten, Kommunisten. Ziel ist die »auf Arbeit basierende«, rein ungarische, christliche Gesellschaft. Das Regierungsprogramm von 2019 soll dazu führen, dass alle Frauen vier Kinder bekommen, vor allem natürlich jene Frauen, die gut verdienen und »anständige ungarische« Frauen sind. Die Wirtschaftspolitik von Fidesz ist im Wesentlichen neoliberal. Von der staatlichen Unterstützung bekommt die Mehrheit immer weniger. Für jene, die weit über dem Durchschnitt verdienen[1], zehn bis 20 Prozent der Gesellschaft, wird die Förderung ausgebaut.

    Es gibt keine offene Diktatur in Ungarn, noch keinen Faschismus, aber das autoritäre System steht auf festem Grund. 90 Prozent der traditionellen Medien sind unter staatlicher Aufsicht, allein das Internet ist noch einigermaßen frei. Dass die Unabhängigkeit der Gerichte aufgehoben wurde, fällt auf, wenn es um Wirtschaftskriminalität geht. Ministerpräsident Viktor Orbán und seine Familie sind über Strohmänner zu den reichsten Menschen des Landes geworden.

    Das ökonomische Umfeld birgt Vorteile: Die Fördermittel der europäischen Union, die – riesige Steuervorteile genießenden – gebauten Autofabriken aus der BRD ermöglichen Lohnerhöhungen. Wegen der Auswanderung – bereits fünf Prozent der Bevölkerung lebt in Westeuropa – gibt es kaum Arbeitslosigkeit. Die staatliche Propaganda ist stark und grob. Die permanenten Kampagnen gegen Flüchtlinge oder György Soros[2], bzw. jegliche Opposition, atmet einen Nazigeist.

    Die ungarische Rechte ist nach rechts hin vollkommen offen. Im geistigen Hinterland der Regierung findet die Alt-Right-Bewegung eine Heimat sowie alle Vertreter des Geschichtsrevisionismus. Die gemäßigte Rechte gilt in Ungarn als links. Die Gesellschaft ist stark durchdrungen von einem antiziganistischen Rassismus und wegen der xenofoben Regierungspropaganda auch mit feindlich gegenüber Migranten eingestellt. Die nationale Romantik, die »nationale Rockmusik« hat eine breite Unterstützerbasis, insbesondere im Kreis von Jugendlichen. In den Sammelbegriff des »nationalen Rocks« passen »zahme« irredentistische Bands, die Hauptacts auf Dorffesten sind, aber auch offen sich bekennende Nazibands. Es gibt keine scharfe Grenze zwischen den beiden.

    Dennoch ist die Mitgliederzahl organisierter Neonazigruppen unbedeutend gering, es sind vielleicht ein paar tausend. Jedes Jahr treffen sie sich im Februar um zu demonstrieren am »Tag der Ehre« um an den Ausbruchsversuch 1945 deutscher und ungarischer faschistischer Truppen zu erinnern, die in Budapest eingekesselt waren. Die Veranstaltung mit internationaler Beteiligung findet auf mehr oder weniger öffentlichen Plätzen statt. 2019 gab es 400 Teilnehmer, an der »Gedächtnistour« am Abend nahmen jedoch 2000 bis 3000 Personen teil, unter ihnen viele Deutsche. Sie alle konnten unbehelligt in SS-Uniformen oder sogar mit Hakenkreuzfahnen marschieren.

    Die Mitgliederzahl der sich offen bekennenden Nazigruppen ist gering, es sind vielleicht einige Dutzend. Größer als diese ist die Basis jener uniformierten und mit Nazisymbolik arbeitenden Gruppen, die zum Bewegungsflügel von Jobbik gerechnet werden kann: Betyársereg, 64 Vármegye Ifjusagi Mozgalom, Légio Hungária. Diese Gruppen waren bislang mit Jobbik verbunden, aber die Partei versuchte sich vor den Wahlen im vergangenen Jahr das Image einer gemäßigten Zentrumspartei zuzulegen. Das ist ihr nicht gelungen. Fidesz sah in ihnen eine Konkurrentin und begann eine heftige Kampagne. In den regierungsnahen Medien wurde der frühere Bündnispartner permanent als nazistisch beschimpft.[3]

    Ein Teil der Partei schied aus und gründete eine regierungsloyale Oppositionspartei[4]. Sie rekrutiert sich hauptsächlich aus den Reihen der früheren radikalen Mitglieder, aber die faschistische Basis hat sich nicht ganz hinter sie gestellt. Als Arbeiter im Dezember vergangenen Jahres gegen den Abbau ihrer Rechte demonstrierten, drohte einer der führenden Köpfe von Jobbik, die paramilitärische Gruppe Betyársereg gegen sie einsetzen zu wollen, aber diese weigerte sich. Die aktiven Mitglieder, der enge Sympathisantenkreis beträgt bei diesen Gruppen einige hundert.

    Das größte Problem ist, dass die sogenannte öffentliche Meinung Nazis nicht ablehnend gegenüber steht. Es gibt eine allgemeine Gleichgültigkeit. Die Mehrheit betrachtet linken Antifaschismus als eine extremistische Ideologie. Die liberale bürgerliche Mittelschicht setzt ein Gleichheitszeichen zwischen linken und rechten Radikalismus. Sie mögen Nazis zwar nicht, reden aber lieber über die »Gräuel des Kommunismus«. Oppositionelle Politiker akzeptieren die Hetze gegen Migranten, ihre bedeutenderen Gruppen wollten sich vor den Wahlen 2018 mit Jobbik verbünden. Zurzeit wehen auf Demonstrationen neben den Fahnen der »sozialistischen« Partei die Fahnen von Jobbik.

    Der Antifaschismus ist eine kleine Subkultur. Am aktivsten ist die autonome antifaschistische Bewegung, die seit Jahren die Gegendemonstration zum »Tag der Ehre« organisiert. Dieses Jahr nahmen rund 200 Personen daran teil, es war seit Jahren die größte Protest dieser Art. Auch in der Underground Kultur ist der Antifaschismus präsent, aber auch die politische Lethargie, beispielsweise trifft man oft auf Unverständnis, wenn man Clubs boykottieren will, die auch Nazis reinlassen.

    Aber es scheint, dass in der letzten Zeit ein positiver Wandel eingetreten ist. Da das System immer diktatorischer ist und die Nazipropaganda immer offensichtlicher, steigt auch die Aufmerksamkeit für antifaschistische Aktivitäten. Die autonome Antifa verbindet Antifaschismus mit Antikapitalismus: Der Faschismus ist nur eines der kapitalistischen politischen Modelle. Gegenwärtig läuft eine Faschisierung ab, nicht nur an der Peripherie sondern auch in den Ländern der globalen Zentrums ist eine Schwächung der Legitimation der bürgerlichen Demokratie zu beobachten. Die EU ist die Union des Kapitals, sie wird das Orbansche System nicht stoppen. Wir müssen mit den liberalen oder sozialdemokratischen Illusionen abbrechen, der Kapitalismus kann nicht zu einem mit »menschlichen Antlitz« gemacht werden. Die Barbarisierung des Systems geht weiter, die Verwertungskrise des Kapitals stärkt präfaschistische Lösungsversuche wie die Orbansche. Die autonome Antifa versucht den Antifaschismus in oppositionelle, orbanfeindliche Bewegungen hineinzutragen, gleichzeitig aber auch den Antifaschimsus hin zu einem allgemeinen Antikapitalismus zu erweitern.

    Orban ist eine typische Figur in der Geschichte des Faschismus im 21. Jahrhundert. Er ist noch kein Nazi, übernimmt aber um seine Macht zu erhalten bestimmte Methoden aus dem klassischen Faschismus – beispielsweise in der Propaganda, in der permanenten Mobilisierung der Basis gegen einen »gemeinsamen Feind«. Er nutzt keinen offenen, terroristischen Staatsterror, weil er das nicht braucht, seine Macht kann er auch zwischen den entleerten demokratischen Dekoration aufrecht erhalten. Die Neonazigruppen entwickeln sich zwar nicht zu Massenorganisationen, aber ihre Mitglieder können in die staatlichen Institutionen wechseln. Die geistige Basis des Faschismus wird mit staatlicher Unterstützung gestärkt, während unabhängiges, kritisches Denken immer mehr aus der Öffentlichkeit verbannt wird. Das Prinzip gesellschaftlicher Solidarität wurde zu einem, das verfolgt wird. Die strukturelle Krise des Kapitalismus hat den Faschismus als Form des »Krisenmanagements« erneut zu einer »Alternative« werden lassen.

    Die Stärkung des extrem rechten Charakters der Regierung hat zur selben zeit klar gemacht, dass »Kapital und Faschismus sind verbandelt«, wie es in einem Gedicht des berühmten ungarischen sozialistischen Dichters Attila József (1905-1937) heißt. Für die antidiktatorische Bewegung ist logisch, dass sie sich nicht nur antifaschistisch, sondern auch antikapitalistisch orientiert. Zu Beginn der 2000er Jahre hat die faschistische Bewegung sich ein rebellisches Image verschafft und konnte damit eine breite Basis, vor allem unter Jugendlichen, aufbauen. Die Zeit ist gekommen, diese faschistische »Rebellion« zu entlarven und anstatt ihrer die Fahne einer wirklich systemfeindlichen Rebellion in die Höhe zu heben.

    [1]Der Nettodurchschnittslohn liegt bei umgerechnet 650 Euro im Monat. Aber das bedeutet, dass 70 Prozent der Beschäftigten weniger verdienen. 25 Prozent der Bevölkerung sind Rentner, ihre Durschnittsrente beträgt umgerechnet 400 Euro

    [2]Soros selbst wird als der Teufel höchstpersönlich dargestellt. Er verkörpert die Figur eines alten antisemitischen Topos, »den Juden«. Er ist gleichzeitig Kapitalist und wegen seinen liberalen prinzipien auch »Kommunist«. Orbán, wie früher bereits die Nazis, stellt sich als Antikapitalisten dar, ist aber in Wirklichkeit Antikommunist.

    [3]Übrigens zurecht. Der Jobbik-Vorsitzende Tamás Sneider war vor 20 Jahren noch unter dem Namen »Roy« ein Naziskin Kleinführer

    [4]Mi Hazánk Mozgalom, zu deutsch: Bewegung Unsere Heimat

  • Daniel Guérin

    „Az események tragikusan világossá tették, hogy a pillanat, amikor a munkásosztály engedi a fasiszta hullámot maga fölé kerekedni, az a szolgaság és a tehetetlenség hosszú periódusának kezdetét jelenti – egy hosszú periódusét, mely alatt a szocialista, sőt a demokratikus eszméket nem pusztán a köztéri emlékművek talapzatáról és a könyvtárakból törlik ki, hanem ami még súlyosabb, gyökerestül kiirtják az emberi agyakból is. Az események bebizonyították, hogy a fasizmus fizikailag megsemmisít minden diktatúrájával szembenállót, tekintet nélkül rá, hogy az mennyire mérsékelt, továbbá azt is, hogy vákuumot hoz létre maga körül és hagy hátra maga mögött….A fasizmus a modern államok által alkalmazott rendőri elnyomást a tökéletesség legmagasabb szintjére emelte…Németországban van számtalan fiatalember, akik szó szerint hittek benne, hogy a Harmadik Birodalom az ő államuk lesz, és akik ehelyett a régi kapitalista kizsákmányolás megerősítésének voltak szemtanúi, s keserűen csalódni kényszerültek……a fasizmus súlyosbítja és a legnagyobb feszültségi szintre emeli a kapitalista rendszer egyenlőtlen fejlődéséből származó ellentmondásokat, ezzel siettetve a világ fegyveres erővel történő újrafelosztásának pillanatát – „a barbarizmusba való visszaesés” idejét……minden antifasizmus törékeny illúzió, hogyha pusztán védelmi intézkedésekre szorítkozik, és nem célozza meg magának a kapitalizmusnak az elpusztítását.”Daniel Guérin, 1936.

  • Hamvas Béla


    Hamvas Béla a fasisztákról: „Régebben, még Hitlerék alatt egy német funkcionáriussal az uszodában tanulságos beszélgetésem volt. Azt kérdeztem tőle: Ön fasiszta? Az vagyok, válaszolta a kelleténél biztosabban. Mindjárt tudtam, hogy baj van. Én ugyanis már akkor azon az állásponton voltam, hogy fasiszta nincs. Ez csak olyan történeti érdekesség. Mondja uram, szóltam, ön akkor is fasiszta, ha egy perc múlva a medencébe ugrik? Fejét felkapta és gyorsan felelt: Of course. Ön, kérem, akkor is fasiszta, ha babájával együtt van? Ingadozik. Akkor is fasiszta, ha ebédel? Hallgat. Akkor is fasiszta, ha alszik? Maga elé néz és vár. Én is várok. Aztán egyszerre magyarázni kezd. Ne fáradjon, mondom neki. Amit ön el akar beszélni, rendkívül érdekes lehet és látatlanban meg is vagyok győződve arról, hogy érdekes. Pillanatnyilag azonban én arra vagyok kíváncsi, vajon ön elemi élettevékenységeiben lényegesen más ember, mint a többi, vagy pedig ha eszik, vagy alszik, vagy babájával van, vagy itt a medencében úszkál, vagy engedelemmel szólva, ha ön magányos perceiben a klozeten ül és kakál, vajon ön pontosan úgy viselkedik-e, mint más ember. A funkcionárius egy oktávval magasabban kezdi. Köszönöm, szólok. Én tudom, hogy ön mit akar mondani. Ehelyett én azt kérdem: mikor fasiszta ön? Megmondom. Ön akkor fasiszta, ha fél. Ha védekezik. Ön tulajdonképpen politikai üldözött és igazságait magyarázza. Most mellékes, hogy ebben a percben felül van. Erre meghökken és dadog. Nincs egyéb közölnivalóm, szólok. Ön elég intelligens ember, erről meg vagyok győződve. Éppen ezért kizártnak tartom, hogy olyan korlátolt legyen, hogy elhiggye azt, amit mond. Ön ezt megtévesztésül mondja, hogy bizonyos látszatot fenntartson. Az ilyesmi érdekes dolog, de semmiféle jelentősége nincs. Miért degradálja magát ilyen hazugsággal? Szüksége van rá megélhetése szempontjából? Ebben az esetben hazudozásait elnézném önnek, de akkor is figyelmeztetném, hogy kár magát kompromittálnia. A realitást becsapni nem lehet. Sokan megpróbálták, senkinek sem sikerült.”

  • Fasiszta hazugságok

    FEDERICO FINCHELSTEIN: FASISZTA HAZUGSÁGOK

    Federico Finchelstein: Fasiszta hazugságok című könyve 2020-ban jelent meg magyarul.

    „A fasizmus történetének egyik legfontosabb tanulsága, hogy a rasszista hazugságok szélsőséges, politikai motivációjú erőszakhoz vezetnek. E konklúzió ma, amikor ismét a hazugságok uralják a politikát, minden eddiginél nagyobb jelentőséget nyer. Ha meg akarjuk érteni aggasztó jelenünket, tanulmányoznunk kell a múlt fasiszta ideológusait: hogyan és miért vezetett retorikájuk a holokauszthoz, a háborúhoz, a pusztuláshoz.”

    „A fasiszták jellemzően letagadják nézeteiket, és ami rájuk és saját totalitáriánus politikájukra jellemző, azt az ellenségnek tulajdonítják.”

    „… az embernek fel kell ismernie a hazugságokat, de nem engedheti meg magának, hogy ne vegyen róluk tudomást az általuk inspirált erőszakos cselekmények vizsgálatakor.”

    „A fasizmus új korszakot, új világrendet kívánt teremteni a kis lépésekben fokozott szélsőséges, politikailag motivált erőszakkal és háborús hangulattal.”

    A fasiszták szerint a vezérnek mindig igaza van. Aki bírálja a vezért, az az igazság ellensége.

    ’…a fasizmus olyan mitikus mozgalom, amely az igazságot nem megmutathatósága, hanem a benne való hit útján értelmezi, vagyis tudományellenes.”

    Jorge Luis Borges, a híres író szerint: „a náci ideológia nevében csak hazudni, ölni, vért ontani lehet, képtelenség bármiféle pozitív kimenetelt várni tőle”, továbbá „a fasizmus a tudás pusztulásához vezet, megnyitja az utat a világ minden könyvének halálához.”

    „A fasiszták szentül hitték, hogy hazugságaik egy mélyebben rejlő igazság bizonyítékai. A valódi bizonyítékokat elutasították, és helyükbe a vezetőikbe és az általuk védelmezett totalitáriánus ideológiába vetett megingathatatlan, szinte vallásos hit lépett. A vezér és az ideológia számukra bizonyította, hogy amit ezek jelentenek, az valami abszolút igazság. A fasiszták nem pusztán cinikus hazudozók voltak – maguk is hinni akartak, és hittek is a hazugságokban.”

    „Amit az antifasiszták egyszerűen kíméletlen fasiszta diktatúrának láttak, az sok fasiszta meggyőződése szerint nem volt más, mint az egyetlen igazi demokrácia. Ez természetesen hazugság.”

    „A fasiszta korporatizmus semmiféle demokratikus vonással nem bírt. Alapvetően egyetlen személy uralkodott, mindenki másnak engedelmeskednie kellett.”

    „A fasiszták a világon mindenütt a dekadenciával azonosították a létező liberális demokráciákat, és bizonyosak voltak benne, hogy ezek akarva-akaratlanul a kommunizmus útját egyengetik.”

    „Miért akarják a populista vezérek megbocsátani, eltorzítani vagy eljelentékteleníteni a nácizmus és a fasizmus valódi történetét? Mivel ők maguk is a fasiszta ideológia, retorika és taktika eszközeihez folyamodnak, semlegesíteniük kell ezt a történetet, hogy saját politikájukat normalizálhassák. A fasizmus történetének revideálása történelmi helyett mitikussá teszi azt, és azt sugallja, a múltbéli fasizmus nem is volt olyan rossz – vagy nem is volt fasizmus egyáltalán. Ez természetesen hazugság.”

    „A Bolsonaróhoz, Orbánhoz, Trumphoz vagy Salvinihez hasonló populisták diszkriminatív, erőszakos politikát folytatnak, amivel csak az egyenlőtlenségeket növelik. Egyelőre azonban nem szakítottak végleg a demokráciával. Demokráciaellenes lépéseik leginkább szimbolikusak…” „… de ezek a politikusok egyre szélsőségesebb mitikus hazugságokat vetnek be…”

  • Nagy Lajos

    NAGY LAJOS: FASISZTA KISKÁTÉ NEM FASISZTÁK SZÁMÁRA

    Mi a fasizmus?

    A fasizmus a tőkések terrorisztikus diktatúrája a dolgozók fölött.

    Így mondják-e azt maguk a fasiszták?

    A fasiszták ezt nem így mondják, sőt ellenkezőleg, ezt állhatatosan letagadják.

    Mit hazudnak tehát a fasiszták?

    A fasiszták tücsköt-bogarat összehazudnak, leginkább nemzetről és hazáról. Nemzet alatt önmagukat, haza alatt a saját vagyonukat értik.

    Milyen színű inget hordanak a fasiszták?

    Olyant, amilyen a lelkiismeretük: feketét.

    Mi a rend?

    Rend az, ha a tőkések és bérenccsapataik szabadon üthetik a dolgozókat. Ha a dolgozók üthetnék a tőkéseket és bérenccsapataikat, ez viszont szörnyű rendetlenség lenne.

    Mi a fasiszták életideálja?

    A fasiszták életideálja: jól élni. Jól élni a nagy többség rovására. A jó élethez hozzátartozik: gyönyörködni abban, hogy mások rosszul élnek.

    Milyen gyönyör ez?

    Egyszerűen: príma.

    Mi kényszeríti a fasisztákat a fene jó életre?

    A honfibú!

    Milyen érzés a honfibú?

    Az egy fájdalmas érzés, amit pecsenyével, pezsgővel, szeretkezéssel és a dolgozók verésével szüntelenül enyhíteni kell.

    Ki a fasizmus atyamestere, miről nevezetes ő?

    A fasizmus atyamestere Mussolini. Arról nevezetes, hogy van egy oroszlánja, amellyel saját kezűleg barátkozik. Az oroszlán egyszer megharapta Mussolini erélyes kezét, de a seb begyógyult, és Mussolininak semmi baja sem lett. De ha Mussolini harapta volna meg az oroszlánt, akkor bizony szegény állatnak legalább hatheti Pasteur-kúrára lett volna szüksége, hogy súlyos komplikációk ne következzenek.

    Ki a magyar fasiszták atyamestere?

    A magyar fasisztáknak ez idő szerint még nincsen atyamesterük; ők még az atyamesterséghez „ilyen fiatalok“: Ellenben van néhány fenegyerekük. Mivel az oroszlán nagyon drága, ezek az oroszlán helyett kismacskákkal játszanak. A macska lehet kétlábú is.

    (1926)

  • Az Orbán-rendszer (2021)

    AZ ORBÁN-RENDSZER

    (2021)

    Fasizmus-e az Orbán rezsim? Fasiszta-rendszer-e a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere)? Sokan felteszik a kérdést, és bár a válaszok eltérőek abban, hogy a fasizmus skáláján hova teszik Orbán államát, azt józan mérlegelés után senki sem vonhatja kétségbe, hogy fasizálódás zajlik az utóbbi évtizedben.

    A fasizmus három összetevőből áll: politikai-társadalmi rendszer, ilyen rendszert létrehozni kívánó mozgalom, továbbá különböző ideológiákból összegyúrt ideológiai keverék. A fasizmus történelmi okai sokrétűek: a fasizmus elsősorban kapitalista válság-menedzselési módszer, modernizáló diktatúra, megelőző, preventív ellenforradalom.

    Ha a történelmi mozgatórugók felől közelítünk, Orbán rendszere kétségkívül válság-kezelő rendszer. A világgazdasági versenyben Európa pozíciói meggyengültek, a kelet-európai félperiférián pedig nem következett be a rendszerváltástól várt utolérés és felzárkózás. Az évtizedek óta tartó gazdasági megtorpanás, a jóléti állam lebontása keleten és nyugaton egyaránt a liberális demokrácia legitimációját, társadalmi támogatottságát is kikezdte. Nyugaton, a világgazdaság centrumában természetesen nagyobbak a demokrácia tartalékai, de itt Keleten a demokrácia az utóbbi másfél évszázadban mindig csak átmeneti jelenség volt. A törvényszerűen romló élet- és munkakörülmények miatti elégedetlenség még nem alakult forradalmi kihívássá, de a rendszer készül erre a lehetőségre, ez is az egyik oka a fasizálódásnak. És persze a legnyilvánvalóbb fasiszta funkció: a rendszer miatti elégedetlenség elterelése, bűnbakok gyártása, hamis „ellenség” felmutatása.

    Mennyire fasiszta rendszer Orbán állama? Nézzük meg a hármas felosztás – ideológia, mozgalom, rendszer – alapján.

    Ami az ideológiát illeti, az Orbán-rendszer propagandája teljes mértékben náci jellegű. Idegenellenesség, rasszizmus, (bújtatott) antiszemitizmus, szélsőséges nacionalizmus, nőellenes szexizmus, homofóbia, a diktatúra kívánása, a szegények – a magyar népesség több mint fele szegénységben él! – elleni uszítás, a józan ész, a ráció tagadása… hosszú a lista, amire a kormánysajtóból, vagyis a sajtó legalább 80-90%-ból bőségesen találunk példákat.

    Ma is van klasszikus, egyenruhás fasiszta mozgalom, ilyen volt a szerencsésen elhalálozott Magyar Gárda, vagy manapság a kisebb, pár tucat embert masíroztató alakulatok, „légió” „betyárok” „gárdák”. De ezek közröhej tárgyai, hiszen a világ vizualitása, a látvány megváltozott a 20. század közepe óta. Orbánnak nincs is erre szüksége, hiszen valójában van mozgalma: a kormányhívő, folyamatosan készültségben tartott, fanatizált tömeg. A Fidesz-szavazók jelentős részét persze a nyers gazdasági érdek mozgatja, a fideszes igazgatók, polgármesterek, vállalkozók és bővebb családjuk részesedik a kormányzati szintre emelt korrupcióból, a tőlünk ellopott pénzből. Azt is meg kell említeni, hogy a nettó kétszázezres átlag dupláját vagy többet kereső dolgozók fokozottan részesülnek az állam maradék szociális támogatásaiból. De ezt leszámítva az Orbán-hívők tábora is milliósra tehető. A propaganda őket célozza, de persze rajtuk kívül mást is elér. Sajnos a kormánypártiakon kívül is erősödik az idegenellenesség vagy a homofóbia, ami a kormánypropaganda hatása.

    A politikai-társadalmi rendszer egyértelműen diktatórikus jeleket mutat, a kormánypolitika legfontosabb célja, hogy választásokon ne lehessen őket leváltani. 2010 után rohamosan leépültek a demokratikus intézmények, ma már minden hatalmi ágban és minden állami intézményben kormányhű a vezetés. Orbánék mindenesetre készülnek a választások elvesztésére is, ezért szervezik ki őrült tempóban az állami intézményeket és pénzforrásokat a saját klientúrájuknak.

    Összegezve: Orbán rendszere használja a fasiszta ideológia elemeit, van fanatizált mozgalma, és folyamatosan tolja a rendszert a diktatúra irányába.

  • A fasizmusra nyitott emberek

    A FASIZMUSRA NYITOTT EMBEREK

    A szervezett neonácik nem jelentenek igazi veszélyt: néhány száz, legfeljebb egy-két ezer vérre szomjazó ember nem képes hatással lenni egy társadalomra. Viszont van egy nagyobb hátországuk: a fasizmusra nyitott emberek százezres tábora. Ezek az elkeseredett és megfélemlített, zavaros fejű nyárspolgárok folyamatosan kapják a szellemi muníciót a lakájmédia uszító propagandistáitól, a kormánypárti, úgynevezett „újságíróktól”.

    Mi jellemzi a fasizmusra nyitott embereket?

    -vonzódnak a diktatórikus kormányzáshoz: szeretik az erős államot, tetszik nekik a „kemény kéz” politikája. Szigorúbb törvényeket, több rendőrt, több börtönt akarnak. -antiszemitizmus, és annak mai formája, az összeesküvés-elméletek. Fantáziálás nemzetközi összeesküvésről, „világuralmi törekvésekről”, „háttérhatalomról”.

    -idegengyűlölet, rasszizmus. Ezek a mai kormánypropaganda központi elemei, a menekültellenes uszítás mellett egyre hangsúlyosabb a cigányellenesség.

    -sovinizmus: szomszédos népek lenézése, nacionalizmus, „nemzeti öntudat”

    -a történelem revíziója, a náci rémtettek elbagatellizálása: népirtás tagadása, háborús bűnösök felmentése, egyéb történelemhamisítás (lásd:nagy-magyar mítoszok). A náci hadseregek katonái a szemükben „hősök”.

    -a társadalmi szolidaritás tagadása: szegényellenesség, a rendszer által termelt nyomor áldozatainak lenézése, hibáztatása. Lefelé taposni (és felfelé nyalni…)

    Mindnyájan ismerünk ilyen embereket a környezetünkben. Meg kell akadályozni, hogy az ilyen emberek, az ilyen vélemények hangadóvá váljanak!

    A fasizmus úgy állítja be magát, mintha valóságos problémákra reagálna, de a hazug kérdésekre nem születhetnek igaz válaszok.

    -a diktatúra nem fog jólétet teremteni

    -a nemzeti ideológiával a kizsákmányolt osztályt akarják megosztani, így akarják megakadályozni a nemzetközi összefogást a rendszer ellen

    -a háborút és a háborús bűnöket a kapitalizmus hozza létre, többek között a nacionalizmus segítségével

    -a tőkéseket a tőke törvényei irányítják, nem létezik semmiféle „faji alapú irányító testület”

    -nincsenek idegenek, nincsenek alacsonyabbrendű fajok, az elnyomás és kizsákmányolás bőrszíntől függetlenül sújt mindnyájunkat

    -ha utálod a szegényeket az nem fog téged megvédeni attól, hogy te is elszegényedj.

    Ne dőlj be a fasiszta propagandának! A „nemzet” és a „faj” védői mindnyájunk ellenségei!

  • A fasizmus két korszaka

    A fasizmus két korszaka

    A fasizmus első korszaka 1945-ben lezárult. Az ezredforduló után elkezdődött a fasizmus második korszaka.

    I.

    A fasizmus összetett jelenség: politikai rendszer ( a kapitalizmus egyik politikai formája), a hatalom megszerzésére irányuló erőszakos mozgalom, és ideológiai elemek tetszőleges keveréke (nacionalizmus, rasszizmus, antiszemitizmus, erősállam, a múlt revíziója, szociáldarwinizmus, stb.).

    Funkciója a válságkezelés és a modernizáció.

    A kapitalizmus egy árutermelési rendszer, ahol a gazdaság a bérmunkások által megtermelt profitra épül, a társadalom pedig két osztályra tagolódik. A kapitalizmus az egész világot uralja, egy világrendszer. Sokféle társadalmi-politikai-gazdaságirányítási formában működik, e formák egyike a fasizmus. A kapitalizmus törvényszerű velejárója a rendszeresen, periodikusan megjelenő válság. A válság elsősorban értékesítési válságot jelent, a profitráta zuhanását, társadalmi elégedetlenséget. A tőke a válság megoldását követeli: a gazdaság irányítását, és társadalmi békét.

    A fasizmus másik funkciója a modernizáció, az állandó tőkés versenyhez való alkalmazkodás a munkaszervezés reformjával, hatékonyabb állami bürokráciával, iparfejlesztéssel, egyéb módszerekkel.

    1917-23 között forradalmi hullám söpört végig a világon, minden kontinensen. Reakció volt ez a háborúra, az éhezésre, illetve Latin-Amerikában, Ázsiában a kapitalizmus terjeszkedésére. A világforradalom felrajzolta a horizontra a kapitalizmus megdöntésének lehetőségét. A „kommunista veszély” valóságos volt.

    A fasizmus az ellenforradalom. A fasizmus lényege az antikommunizmus, azaz a kapitalizmus megdöntésére irányuló társadalmi mozgalom megfékezése.

    Fasiszta jellegű csoportok már évtizedek óta léteztek, az orosz „feketeszázak”, vagy az Action Francaise, illetve a forradalmi időszakban váltak aktívvá a fehér katonai csapatok, a német Freikorps egységei, Horthy különítményei, egyéb fehérterroristák. Olaszországban a gyárfoglaló, földfoglaló mozgalmak megfékezésére a gyártulajdonosok, földbirtokosok anyagi támogatásával az uralkodó elit hatalomra segítette Mussolinit. Németországban a munkásosztálytól rettegő burzsoázia politikai háttéralkui Hitlert juttatták uralomra. A kelet-európai mutációk –nyilasok, legionáriusok, csetnikek, usztasák, stb.- a fasiszta tengelyhatalmak támogatásával hatalomra jutottak a háborús években. Hogy ez így történt, abban nagy szerepe volt az első világháború utáni korszak autoriter, antiszemita, soviniszta rezsimeinek, melyek a térségben előkészítették a nácik sikeres terjeszkedését. Ahol az uralkodó osztály többsége úgy kívánta, ott fasiszta rendszer jött létre. (Akár olyan módon mint Spanyolországban, ahol a konzervatív erők magukba olvasztották a fasiszta pártot.)

    A 20. század első felében a fasizmus betöltötte történelmi funkcióját, végrehajtotta feladatát:

    -részt vett a forradalom eltiprásában, segédkezett az újabb forradalom megakadályozásában, megfélemlítette a munkásosztályt.

    -részt vett a fölösleges munkaerő elpusztításában

    -a termékek tömeges elpusztításával lehetőséget teremtett az újabb beruházásoknak, a tőke terjeszkedésének (így vált lehetővé az 1960-70-es évek hatalmas fellendülése – olyan jól még sosem éltek előtte tömegek a kapitalizmusban, mint akkor – nem is lesz ilyen újból)

    A tőke működésének elkerülhetetlen része a fölösleges áru és munkaerő tömeges, szisztematikus, periodikus elpusztítása.

    -évtizedekre helyreállt a centrumban és a félperiférián a társadalmi béke (az 1968-73-as kitérőtől eltekintve)

    Tehát a fasizmus megoldotta a válságkezelés feladatát, illetve betöltötte modernizációs szerepét (amit Kelet-Európában a „szocialista” rendszer folytatott).

    A második világháború után évtizedekben a fasizmus elszigetelt, perifériára szorult mozgalom volt, ideológiája visszaszorult, legfeljebb katonai diktatúrák számára jelentett kiindulási pontot.

    II.

    Az ezredforduló időszaka a fasizmus új korszakának kezdete. Ideológiai elemei terjednek, mozgalmai, pártjai erősödnek, és az általános értékesítési válságban a fasizmus előkerül mint lehetséges válságkezelési módszer.

    A mai válság az egész világrendszert érinti. Talán a végső válság, és lehetséges hogy a kapitalizmus elért saját történelmi korlátaihoz. Se horizontálisan, se vertikálisan nem tud már terjeszkedni: a bolygó minden országában kapitalizmus van, és mindenhol a tőke viszonyrendszere határozza meg a társadalmakat. Márpedig a tőkének állandóan terjeszkednie kell,ez a legfontosabb törvénye.

    A tőke bővített értékesülése egyre nehezebb, csökken a profit, le kell nyomni a béreket, csökken a vásárlóerő. Egyre több a fölösleges munkaerő. Egyre több a fiktív tőke.

    Európát ezen felül sújtja világpiaci pozícióinak romlása, és ideológiai problémák is. A rendszer legitimációja megroppant, beállt a „demokratikus deficit”.

    Európa markánsan két részre oszlik, a kapitalizmus kialakulásával párhuzamosan az utóbbi 4-500 évben külön úton jár Kelet és Nyugat. Maga a világrendszer is tagolódik, van centrum, félperiféria és periféria. Ezek történelmi kategóriák, és az átjárás kivételes jelenség. Kelet-Európában a rendszerváltás fő ígérete a felzárkózás, a Nyugat utolérése volt – már akkor is nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy ez nem lehetséges.

    Kelet-Európában az európai –és a kapitalista – problémák súlyozottan jelentkeznek. Itt a félperifériás helyzetben nincsenek olyan tartalékok mint Nyugaton, melyekkel könnyebb átvészelni a válságot. A rendszer legitimációja is sokkal sérülékenyebb, évről-évre gyengül.

    Az új fasizmus a válságkezelés egy lehetséges forgatókönyve.

    Talán nem is muszáj a nyíltan fasisztákat hatalomba ültetni, a Fidesz-rendszer azt bizonyítja, a „light-fasizmus” remekül elműködik fasiszták nélkül is.

    A fasizmus történelmi funkciója azonban ugyanaz, mint ami a fasizmus első korszakában volt.

  • Állítsuk meg a nácik dicsőítését!

    Stop Nazi-Glorification!

    A náci múlt dicsőítésének legnagyobb eseménye Magyarországon minden év februárjában az un. „Becsület Napja” rendezvény. 1945. február 11-én a budai várban körbezárt német csapatok kisebb magyar alakulatokkal együtt megpróbáltak áttörni a szovjet ostromgyűrűn. A 20-25 ezres csapatból 700-an érték el a német vonalakat, a többiek ott pusztultak. Ebből a sikertelen katonai akcióból próbálnak a nácik hősies eseményt faragni. A megemlékezést 1997. óta szervezik, de az 7-8 alkalommal betiltásra került. A szervezők változnak, mindig az éppen legaktívabb náci szervezet az.

    A nácik dicsőítése egy általánosabb fasizálódási folyamat része. A politika folyamatosan jobbra tolódik, ennek egyik jele a náci múlt dicsőítése, ami több évtizede zajlik. Magyarország a II. világháborúban Hitler szövetségese volt. Az országban Horthy Miklós kormányzó vezetésével autoriter rendszer volt. Horthy 1919-ben került hatalomra az Antant segítségével, a Tanácsköztársaság leverése után. Uralomra jutását véres ellenforradalmi terror követte. 1920-ban bevezették a világ első zsidótörvényét: korlátozták a zsidó diákok egyetemi létszámát. 1938-tól sorra hozták az újabb faji törvényeket, párhuzamosan azzal, ahogyan a náci Németország segítségével növelni tudták az ország területét. A területi hódítás nyomán kiterjesztették a politikai terrort az új területekre. A leghírhedtebb akció a jugoszláviai bevonulás után 1942. januárjában lezajlott razzia volt, amikor 3-4000 civilt gyilkoltak meg a magyar hatóságok. A magyar hadsereg részt vett a Szovjetunió megtámadásában. A 2. magyar hadsereg elpusztult a Don-kanyarban. Erről ma már állami szinten is megemlékeznek, de arról kevés szó esik, hogy a magyar csapatok aktív résztvevői voltak a megszállók népirtó tevékenységének. A német csapatok 1944. március 19-én vonultak be Magyarországra, lelkes fogadtatás mellett. 1944 nyarán a holokausztrészeként félmillió magyar zsidót deportáltak és gyilkoltak meg. A deportálást a magyar álam szervezete és hajtotta végre. A magyar csendőrök gettókba gyűjtötték a zsidókat, a vasút elszállította őket Auschwitzba, a lakosság pedig elfoglalta és kifosztotta az elhurcoltak ingatlanjait.

    1990-ben az első demokratikus választás után konzervatív-nacionalista kormány alakult, ekkor kezdődött a Horthy-korszak rehabilitációja. 1993-ban újratemették a külföldön elhunyt Horthy Miklóst. Több kormánytag is részt vett a temetésen, a hivatalos magyarázat szerint „magánemberként”. Ebben az időben szervezték az első „Trianon-megemlékezéseket”, ekkor még csak fasiszta szervezetek. (1920-ban a trianoni kastélyban írták alá a békeszerződést. A Magyar Királyság elvesztette területe kétharmadát – a királyság területén egyébként 50% alatt volt a magyar lakosság aránya.)

    A jobboldali kormányok számára a Horthy-rendszer emlékezete jelenti a legitimációt. Horthy szellemi rehabilitációja sok szinten zajlik, de állami Horthy szobrot még nem állítottak. Magyarországon a jobboldal és a szélsőjobb között nincs éles különbség, a határ átjárható. A cigányellenes rasszizmus, az antiszemitizmus, a soviniszta nacionalizmus, az idegenellenesség, a homofóbia többnyire tolerált jelenség a társadalomban.

    A nácik minden országban választanak maguknak szimbolikus eseményeket, ami köré mitológiát tudnak felépíteni. Magyarországon ez a nap az 1945. február 11-i kitörési kísérlet napja. 997 óta a „Becsület Napja” nemzetközi náci találkozóvá vált. Nemzetközi náci-rock koncertek, kisebb utcai megmozdulások kísérik a fő műsorszámot, a náci masírozást. Mivel a náci demonstrációt már több ízben is betiltották, így a legfontosabb eseménnyé a „Kitörés-túra” vált. Ez egy éjszakai teljesítménytúra a budai hegyekben. 2006. óta a Fidesz legfelsőbb köreihez közel álló, állami támogatást is kapó csoport szervezi, 2-3000 résztvevővel. Míg a náci demonstráció kizárólag a szervezett nácikat tudja mozgósítani, a túra célpontja a túrázást kedvelő középosztály. A túrázók úgy tesznek, mintha nem vennék észre, hogy egy nácikat dicsőítő rendezvényen vennének részt, de többségük egész biztosan nyitott a fasizmusra.

    A „Becsület napi” nemzetközi náci demonstráció egyelőre nem része a hivatalos emlékezetpolitikának. A rendőrség szinte mindig betiltja, de a bíróság többnyire engedélyezi a demonstrációt. Ha be is van tiltva, a nácik mindig tartanak demonstrációt: a város környéki hegyekben, vagy magánterületen.

    A „Becsület Napját” mindig kísérik antifasiszta ellentüntetések. Néha csak 2-3 tucatnyi, néha több száz antifasiszta vesz részt. A szervezők általában a radikális baloldali spektrumhoz tartoznak. Magyarországon a polgári antifasizmus csak nyomokban van jelen.

    Az antifasiszta tüntetés akkor szokott sikeres lenni, amikor több csoport is bekapcsolódik a szervezésbe. Hosszú ideje jelentős a nemzetközi támogatás is. Az is növeli a siker esélyét, ha a média nagyobb hírverést csap az eseménynek. A közvélemény túlnyomó többsége elítéli a nácikat, nem szimpatizál velük – ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a fasiszta pártok bekerülnek a parlamentbe, és több százezres szavazótáboruk van.